A Helsinki Bizottság évek óta vizsgálja a védelemhez való jog érvényesülését és a kirendelt védői rendszer működését; több kutatása rámutatott, hogy hazánkban sérülhet a terheltek hatékony védelemhez való joga az állami kirendelt védői rendszer problémái miatt. A Bizottság a védők kirendelésének gyakorlatát elemezve adatokat kért helyi és megyei rendőrkapitányságoktól arról, hogy név szerint kiket és hány esetben rendelt ki a nyomozó hatóság védőként 2007-ben és 2008-ban. A Bizottság kérelmének eleget tevő kapitányságok által szolgáltatott adatok alátámasztották, hogy sok esetben csupán néhány ügyvéd látja el a kirendelések túlnyomó részét, akik így részben praxisukat is a kirendelésekre alapítják, ami sértheti függetlenségüket. (A Bizottság elemzése a hatékony védelemhez való jog érvényesüléséről itt elérhető.) Azokkal a kapitányságokkal szemben, amelyek a kért adatokat nem adták meg, a Bizottság pert indított közérdekből nyilvános adatok megismerése érdekében.

A 2010. január 11-én kihirdetett ítélet szóbeli indokolásában a Fővárosi Bíróság eljáró bírája kifejtette: egyértelmű, hogy a Bizottság közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adatokat kért, és az is bizonyítást nyert, hogy az ORFK az érintett adatok kezelője, így az ORFK csak abban az esetben tagadhatta volna meg az adatok kiadását, ha bizonyítja, hogy az jelentős, ésszerűtlen mértékű nehézséget jelentett volna a számára. Ezt azonban az alperes ORFK nem tudta bizonyítani.

2010. január 19-én hozott ítéletében a Pesti Központi Kerületi Bíróság gyakorlatilag ugyanilyen tartalommal adott helyt a Bizottság keresetének a BRFK és 16 budapesti kerületi kapitányság ellen, megismételt elsőfokú eljárásában. (A bíróság korábbi döntését lásd itt.)